Szatmárnémeti Északi Színház 3.03

5 star(s) from 5 votes
Szatmárnémeti / Satu Mare / Sathmar / סאטמאר , str. Horea utca, nr. 3. szám
Satu Mare, 440004
Romania
Add Review

About Szatmárnémeti Északi Színház

Szatmárnémeti Északi Színház Szatmárnémeti Északi Színház is one of the popular place listed under Region in Satu Mare , Performance Art Theatre in Satu Mare ,

Contact Details & Working Hours

Details

A színház története

1790-ben tartották Szatmáron az első „Komédia Játékot", a három tagot számláló Móricz János társulata tolta be először a városba Thália szekerét.
Jeney János egykorú szemtanú tesz említést az első hazai magyar nyelvű színielőadásról:

„Nagy örömöt okozott a város népének sok bajai között Móricz János direktor komédia-játszó társasága, mely három tagból állott, a primadonnája a direktor úr hütöstársa Lengyel Mária vala. Ez volt Szatmár városában az első színtársulat, s július 8., 10. és 13.dik napján tartotta előadásait."

Jelentőséggel bír ez az adat, hiszen a magyar színészet megteremtésével egyidős hagyomány ápolásának felelősségét rója ránk. Ettől kezdve a város rendszeresen befogadta a vendégszereplő társulatokat: a Kolozsvárról, Debrecenből, Miskolcról, Kassáról érkezőket.

1836-ban, rövid vándorszínészeti pályafutása során Arany János is fellépett itt, Hubay Gusztáv társulatának tagjaként. Ebben az időszakban a város színházi kultúrájának alapozása folyik, hiszen csak befogadó hely, nem tud sem társulatot, sem erre a célra szánt épületet fenntartani, a „Fehér ház” fogadóban, a Csizmadia-szín nagytermeiben, a Jeney csűrben, avagy a Kotrókertben alkalmilag felállított színpadokon játszottak. A magyar szó jelenléte a szatmári „színpadokon” meghonosította, szükségletté tette az anyanyelvi műveltség ápolását.

A hőskorszak jelentősége abban áll, hogy a megélénkülő színházi mozgalom felnevelte, kiművelte közönségét. A szatmáriak nemcsak színházba járni tanultak meg, hanem sokszor maguk is színpadra léptek: erőteljes műkedvelő mozgalom pótolta sokszor a hivatásos színjátszók hiányát. Így váltak szűkké fél évszázad múltán az alkalmilag összeácsolt színpadok, és merült fel a színházépület szükségességének igénye.

1847-ben Szatmár város külön színházépületet építtet, amelyet 1848 március 20-án díszelőadással nyitnak meg. A Friedl János építész által tervezett épület az ország első kőszínházai közé tartozott. A megnövekedett igényeknek megfelelően 1857-ben kibővítik 10 páhollyal a termet és bérbe adják Molnár György és Hetény József társigazgatók együttesének. A szabadságharc leverése utáni dermedtséget oldja fel e kitűnő színiigazgató megjelenése Szatmáron. Molnár György alakítja késobb a budai Népszínházat és ő fedezi fel Blaha Lujzát és Jászai Marit.

A művészetek fellendülésének a gazdagsági prosperitás és megállapodottság kedvező táptalaja és támasza. A XIX. század első évtizedeiben meginduló polgárosodási törekvések, majd a vasúti hálózat kiépítése lehetővé tette a fővárosi színészek leszállítását vidékre, és nem utolsósorban a közönség izlésének és világlátásának formálásában is szerepet játszott. Rendszeresen szerződtettek színidirektorokat színiidények megszervezésére, a kor híres művészeit hívják vendégszereplésre. A Nemzeti Színház elismert művésznoje, Prielle Kornélia Szatmáron ünnepli 50 éves színészi jubileumát, hiszen első színpadi szereplésére itt került sor (a Kotrókertben), 1841 június 10-én.

A színiigazgatók sorában 1865-ben Szigligeti Ede nevével találkozunk, aki később a Nemzeti Színház igazgatója lesz és a magyar drámairodalom megteremtésének úttörőjeként nevezetes. Egy röpke évadot, egy színiidényt szervezett itt Szigligeti, mégsem hanyagolható el az adat. Egyrészt ha ilyen neves, koncepciózus művész felvállalta a szatmári színház irányítását, bizonyára elveinek és elvárásainak megfelelő helyzetet talált itt. Másrészt a nagy egyéniségek hatása maradandó, nem csupán jelenlétük idejére érvényes. Jelentéssel bír az időpont is, amikor Szigligeti Szatmáron járt: ebben az időszakban kezdenek a színházak a sekélyes német drámák magyar utánzatai helyett egyre többet játszani magyar alkotásokat, illetve klasszikusok magyar fordításait. A játszott darabok jegyzékét böngészve a drámai műfajok teljes skáláját megtalálni: opera, operett, énekes bohózat, népszínmű, dráma, klasszikus és kortárs szerzők műveit egyaránt játszották.

A XIX. század utolsó harmadában Szatmárnémetiben az egyre gyarapodó kereskedű és iparosréteg vállalja fel a műpártoló szerepet. A városi polgárság haladásvágyának eredményeképpen 1887-ben tervbe veszik egy új színházépület felépítését. A régi színháztermet az idők folyamán az igényeknek megfelelően bovítették, páholyokat, karzatot építettek hozzá, de most a szomszédos városháza terjeszkedésének útjában áll, így lebontásra ítélik.

1889 május 18-án tartják az új színházépület ünnepélyes alapkőletételét. A szokásoknak megfelelően az alapfalba beépítettek egy pár emléktárgyat, üzenetként az utókornak: pár darab pénzérmét, a városi tisztikar és képviselőtestület névsorát, a színház történetét. Az épülő színház tervezoje Voyta Adolf pápai műépítész, az építést Szikszay Lajos debreceni építészre bízták, a belső díszitést a főváros dalszínházának híres festői Spanraft és Hirsch végezték.
1892 január 14-én felavatják a városi színház épületét, amely még ma is szolgálja Szatmárnémetiben Thália ügyét. A megnyitási ünnepélyrol „Emléklap" tanúskodik, benne Fodor György városi levéltárnok írja le a „szatmári színészet" történetét és Mátray Lajos valamint Komócsy József költői alkotásai szerepelnek a színház megnyitása alkalmából. A díszelőadáson Kömley Gyula társulata lépett fel, s az elkövetkező években ők vették birtokba a színházat. Rövid, de annál fényesebb időszak következik a szatmári színjátszás történetében. A neves szegedi színiigazgató Makó Lajos bérli az 1894-95-ös színiidényben a színházat, működését a Színibizottság teljes megelégedéssel, sot külön dícsérettel nyugtázza. A századelő első évtizede boldog békeidőnek bizonyul, a színiidényt az érdeklődésre való tekintettel meghosszabbítják: szeptembertől augusztusig tart.

A színiigazgatók akár több évre is megtelepednek itt, gyakran hívnak neves művészeket vendégszerepelni, s azok szívesen el is jönnek a közönség nagy örömére. Beregi Oszkár és Márkus Emília, a Nemzeti Színház művészei többször léptek fel a szatmári színpadon, 1913-ban Jászai Mari a Stuart Máriát játszotta itt. Heves Béla színiigazgató működése (1908 - 1914) áldásos volt a színházra nézve, mert rendkívüli igényességgel szervezte az előadásokat: Pesten csináltatta a díszleteket, Bécsben a ruhákat, s így nem keveset kockáztatott a siker érdekében. Az első világháború teljesen szétzilálta a színtársulatokat is, a fiatal színészek a harcterek borzalmas díszletei között küzdöttek életükért. A háború befejezése után ugyanabban az épületben, de új helyzetben éled újra a színházi mozgalom. A Romániai Színészegyesülethez csatlakozik a szatmári társulat, megszűnik a városi Színügyi Bizottság. 1920-tól 1924-ig Szabadkai József veszi át a színház igazgatóságát, aki elismert színházi ember volt, kitűnő társulatot szerzodtetett Nemenyi Lili, Kecskés Ida, Sárközi Blanka, Krémer Ferenc, Borovszki Oszkár, Deési Jenő, Mihályi Károly csatlakoztak hozzá. Egyre többször hívták le a Kolozsvári Nemzeti Színház művészeit is, dr. Jankovics Jenő társulatának tagjait. Az élénk érdeklődés ellenére is egyre nehezebb anyagi gondokkal küzdenek az igazgatók, a magas bérleti díjat nem könnyű előteremteni.

A nehézségek ellenére a két világháború között a színház folyamatosan működik. Továbbra is játszhatták a magyar szerzők muveit: Gárdonyi, Móricz, Molnár, Hunyadi darabjai gyakran szerepelnek a műsorban, a kor divatos operettjeivel: Zerkovitz, Kálmán, Lehár műveivel egyetemben. 1925-ben Szendrei Mihály igazgató híres művészeket vendégszerepeltet: Poór Lilit Kolozsvárról, Gróf Lászlót Nagyváradról, Megyaszai Vilmát Budapestről, aki Petőfi és Ady verseket szavalt és énekelt. Szabadkay József második igazgatósága alatt (1933-38) forgószínpadot épített, ez a második világháborúban megy tönkre, és azóta sem tudták pótolni (egészen a 2015-2016-os
felújításig - szerk. megj.).

A második világháború alatt a színház épületét is találat érte, a színházterem hosszú időre használhatatlanná vált. A Cecil és az Iparosotthon fogadta be a szórakozásra vágyó közönséget és a műkedvelokkel kiegészülő színtársulatokat.

- Kulcsár Edit -


Történeti adatok

Az Északi Színház főépülete Szatmárnémeti második színházépülete. Alapkőletétele 1889 május 18-án volt. 1892 január 14-én adták át az épületet, ünnepélyes megnyitó keretében. Tervezője Voyta Adolf pápai műépítész volt, az építést Szikszay Lajos, debreceni építész vezette. A belső díszítést Spanraft és Hirsch készítették.

A színház telkét, a Vár utca (később Hám János, ma Horea) felé eső oldalán, díszes öntöttvas-kerítéssel vették körül, a pompás díszkaput zárral látták el. Az ízléses, remek kivitelezésű díszrácsozatot helyi mester, Einhorn Márton készítette. Sok tekintetben első volt az országban a mi második kőszínházunk, például abban, hogy itt már villanyvilágítás emelte az előadások fényét. A mai művészbejáró mellett építették fel Szatmárnémeti első villanytelepét. Eleinte erről az áramfejlesztőről látták el a színházat, és fokozatosan bevonták a környező utcákat is. Elmondhatjuk tehát, hogy Szatmárnémetiben a színház a kultúra fénye mellett elhozta a város lakói számára a korszerű közvilágítás fényét is.- - Csirák Csaba -


Leírás

A szatmári színház épülete egy emeletes, eredeti állapotához képest 4 földszintes oldalzsebet ragasztottak hozzá. Színpada 11 méter széles (hasznosítható felület), 12 méter mély, a színpadnyílás szélessége 9,5 méter.

Map of Szatmárnémeti Északi Színház

Updates from Szatmárnémeti Északi Színház

Reviews of Szatmárnémeti Északi Színház

   Loading comments-box...

OTHER PLACES NEAR SZATMáRNéMETI ÉSZAKI SZíNHáZ